Holnap
2014.07.13. 20:12
Kedvesem
Holnap 14. van. Holnap lesz 10 eve, holnap ejjel...eljossz hozzam? Velem leszel? Eleg rad gondolnom, es maris nem vagyok maganyos. Maris nem erzem egyedul magamat...10 eve mentel el...10 eve egy nyari ejszakan. 10 eve nelkuled. Mintha 100 ev telt volna el...idokozben el is felejtettem mar, milyen otthon lenni, milyen amikor valaki var, milyen az, amikor valakinek hianyzol. Milyen szeretni es milyen szeretve lenni. Milyen feltetel nelkul szeretni valakit, aki ugyanugy szeret. Milyen ugy szeretni valakit, hogy o sokkal fontosabb, mint te, hogy a boldogsagaert barmit megtennel...emlekszem az utolso napra, amikor bent ultunk a nappaliban...es futott vegig az agyamon, mikozben meseltel, hogy a csillagokat is lehoznam neked, barmit megtennek, hogy boldog legyel. Mennyire fajt, amikor lattam, hogy banatot okoznak neked, azok akiket szerettel..mennyire gyuloltem oket es mennyire gyulolom a mai napig. De majd mikor eljon az ido, ujra egyutt leszunk, ujra ulunk a szobaban, ujra beszelgetunk, en ujra szerethetlek, igazi rajongassal es te viszontszeretsz engem, es csak mi leszunk a vilag. Ugy mint regen...ennek sosem lett vege, csak egy kis idore elvaltak az utjaink. Csak egy rovid idore, de tudom, hogy varsz ram. Engem varsz, ahogy mindig vartal... barcsak...de meg dolgom van. Megigertem. Azon a hajnalon megeskudtem. Neked eskudtem. Es 10 ev telt el, de az eskumet nem feledtem. Soha egy percig sem. A gyulolet nem mulik...a bosszuvagy soha nem csillapodik. Mindenki felt akkor, hogy utanad megyek, de en mar reggel tudtam, hogy mostantol van ertelme elnem. Es mostantol kell beleneznem a tukorbe minden aldott nap, es a halal megvaltas lenne. Latnom kell magamat, el kell viselnem, hogy elek. Ez az en buntetesem. Ez a legnagyobb buntetes, amit kiszabhattak ram. Szembenezni magammal. Mindennap....elni a buntudattal...gyásszal, hianyoddal, buntudattal. Te oldoztal fel... es tudod, ha ujra talalkozunk, akkor megvalositom azt az almomat, amit veled almodtam, amikor ulsz a szeken es leterdelek eled es elmondom, hogy mennyire szeretlek. Kimondom. Mert az evek alatt sosem mondtam ki neked...tudtad, en is tudtam, de nem mondtuk ki. Pedig olyan nagyon szerettelek. Es olyan nagyon szeretlek a mai napig.... es majd akkor te is elmondod nekem, ahogy almomban, hogy te mindig tudtad...es az en tebolyult beteg lelkem vegre megnyugodthat...olyan nyugalmam lehet, ami talan sosem volt... amikor vegre veled lehetek... amikor mar en is halott leszek. Veled leszek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
borderlany (törölt) · http://borderlany.blog.hu/ 2014.07.14. 21:19:05
