Magamnak irok, hogy masnap ne banjam meg...ne kelljen szegyenkeznem, ha esetleg olyat irok...de szeretnem elmondani a gondolataimat, barcsak valaki meghallgatna. Szeretlek, felelmetesen szeretlek. Kellesz nekem, kell az olelesed,a mosolyod, a hangod... az a csoda ami te vagy. honapokig vartam ra, hogy talakozzunk...azota is varom, hogy lassalak es barmeddig varnek. Barhol vagyok, barmilyen csoda vesz is korul, tudom, hogy te vagy az, aki mellett ez nem szamitana, csak az, hogy ott vagy velem es csodalhatlak. Beteg vagyok. Betegesen szeretlek. Az en eletem annyira fura, ahogy te mondtad, hogy en ezzel ovlak teged, hogy tavol vagyok es tavolrol szeretlek. Ha tudnad hogy az elmult esteimet azzal toltottem, hogy sirva aludtam el, mert rad gondoltam... mert latszani akartam valakinek, aki nem vagyok. Nem mertem megmutatni mennyire ossze vagyok torve, mennyire halott vagyok. Es mennyire csodallak. nem tudtam tovabb varni, vissza kellett mennem, remelve, hogy latlak teged.. nem lattalak, de ott voltam, ahol mindig lattalak es teged vartalak es ez uj erot adott... erot, hogy eljek es keresselek. 

Szeretlek. Soha ilyen oszinten es tisztan nem szerettem senkit... az a pillanat, ahogy belovagoltal az eletembe. A pillanat amikor ultem a lovon es meglattalak. Nekem az volt a vilag. Teljes volt, Csodalatos, mint meg soha. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.