De mar ki szamolja.... 54 kilosan, maganyosabban mint valaha, de dolgozva, sok edzessel. Addig nem gondolkozok...addig semmi masra nem figyelek. Neha lefekszek aludni es beugranak kepek, kepek a multbol, amiket megeltem, ebren almodom... ujra almodom a pillanatokat, mintha ujra megelnem. Csak apro reszletek a multambol, az egesz nem tart tovabb 5 percnel, sot annyi se...jelentoseguk sincs, de ujra latom, ujra hallom azt amit akkor...ma is, felalomban jottem ki gimnazium kapujan, hozzaertem az ajtohoz, fabol volt, ereztem a tapintasat..jott szembe egy regi ismeros, aki egyszer haver volt, mar a nevere sem emlekszem csak azt, hogy kedveltem, sokat logunk egyutt. Jott, mosolygott, hozzam jott, nekem mondott valamit, de meg tavol volt, nem hallottam mint mondd, csak tudtam, hogy oda fog jonni hozzam es en orulok neki. Annyira tisztan lattam az arcat, mint tobb mint 10 eve, amikor ez megtortent. Ujra az egyenruhamban voltam, ereztem az illatokat, ateltem a pillanatot... a pillanatot, amit mar fel sem tudnek idezni. Furcsa, de nem emlekszem a nevekre..nem emlekszem a lanyra, pedig jo haverok voltunk, mindennap egyutt logtunk. De mar nem tudom. Annyira furcsa... Mintha tobb eletet eltem volna es neha visszaemlekezem az elozore, de mar csak kepek, villanasok. Aztan el is tunnek... es marad a magany. Magany az emlekeim kozott. Hogy lettem ilyen... tudok meg orulni? Tudok meg boldog lenni? Tudok meg emberekkel oszinte kapcsolatot kialakitani? Valojaban nem hiszem. A lovarda az egyetlen hely, ahol boldog vagyok. Sehol mashol...Tudom, hogy ez csak egy allapot, a gyasz egyik allomasa, gyaszolom az elozo eletemet, de meg nehez...nagyon nehez neha. Majd lesz jobb...vagy megint teljesen ellep minden. 

Hiszen az utat en valasztottam...en dontottem el, hogy ez lesz az utolso...de meg van idom, meg nagyon sok ido van. Ize...ezt most komolyan megnezte valaki? Hat ezen ledobbentem. Nem hittem volna, hogy ez barkit is erdekelne. Valojaban engem sem erdekel. Valojaban csak azert irom, hogy ne masnak irjam...csak megbantanam oket, vagy talan nem is erdekelne. De jol esik leirni. Jobb leirni, mint vegleg megkattanni... bar valojaban mar az is mindegy. Valojaban most minden mindegy...az egesz. 

Neha gondolkozok, hogy megkeresem ezeket az embereket a multambol, hiszen ott a fb... de nem tudom hogyan talalhatnam meg oket...hihetetlen, hogy nem tudom a nevuket. Nemelyiknek a keresztneve megvan, de a vezetnev az elveszett...azt elmosta az ido... De vajon miert...talan mert jobb, ha elfelejtem oket. Ugyis elmult. Vegleg elmult. Soha tobbet nem latom oket. Valojaban mindig minenkinek azt mondom, hogy visszaterek, de sose mentem vissza...soha. Soha nem lattam ujra azokat az embereket, akik egy ideig reszei voltak az eletemnek. A gep elindult es soha nem tertem vissza. El is felejtettem oket, ahogy ok is elfelejtettek engem. Alomvilag... az egesz eletem kivulrol tunhet egy mesebeli alomnak...vagy egy igazi remalomnak... attol fugg melyik reszet nezzuk, nezzuk a szepet? nezzuk a sport csodait? a kitartast, a fegyelmet, az utazasokat? vagy nezzuk a tebolyult menekulest? menekulest a sportba, menekulest bele a nagy vilagba, a valosag elol? nezzuk melyszegenyseget a tanyavilagban? a rettegest? a gyuloletet? a bosszuvagyat? vagy nezzuk a szemet...a tebolyult ures tekintetet...a tekintetet, ami mast lat, mint ami van..mashol jar, egyre melyebben van, es nezd, nezd meg azt a pillanatot, amikor megcsillan benne az elet..amikor felebred es az ures tekintet, elhomalyosodik es megtelik gyulolettel, megtelik bosszuval es erovel...ez viszi elore, ez mozgatja mar csak az elettelen lelket. Aztan visszasullyed, vissza a csondbe.Vagy vissza a hangok koze...orditanak, orditanak a gondolatok, cikaznak, egyre erosebben, egyre hangosabban es nem tudsz kivenni belole egyet sem, egymas szavaba vagnak, vitatkoznak, tulkiabaljak egymast...igen, ilyenek a tebolyult gondolatok. Ilyenek a tebolyult pillanatok. Es ez nem mulik...ez soha nem mulik el. es szeretem. Szeretem ezt az erot. Jobb mint a csend, a csend felelmetes...a csendben sullyedsz, a csendben elobb vagy utobb elveszel....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.