No kerlek 54 kilo... es a vicces, hogy ugyanolyan mocsok kovernek latom magamat... persze sokat szamit az a 4 kilo, legfokepp azt, hogy nem feszul a nagy seggemen annyira a nadrag... de attol meg nagyon kover vagyok :( mar lassan del van, osszeszedtem magam es elmegyek a boltig...ehes vagyok. meg rohadt sokat kellene dolgoznom is, de azt majd ha hazajottem. Ez a jo, az itthoni munkaban...ejjel nappal dolgozhatsz..es delelott tizkor bekesen szundikalhatok :) cserebe szombaton reggel 7tol dolgoztam delutan otig, megallas nelkul... mondjuk amugyis a gep elott doglok...szarul vagyok, ennem kell. Hanyingerem van. Regen volt reggel 6 es a kis zabfalatjaim. Hozok uborkat...az nem hizlal. Ha vege a szezonnak nem tudom mire fogok atterni...szerintem a paradicsomra. Aztan majd a repa... delutanra gondolatban egy edzest is beiktattam, hat majd meglatjuk. Sulyzozni kellene, azt szeretem. Jajj el kellene indulnom....jajj de nehez.... na mindegy, erot veszek magamon....

Ilyen ez...teljesen. Felesleges vagyok. Mindenkinek akinek egyszer fontos voltam, mara felesleges lettem. Aki talan szanalombol maradt volna, azt pedig elzavartam. Nem akarom hogy lassak...nem akarom a szanalmat. Nem tudom, hogyan tudna jobban ram szakadni a magany..talan mar szinte sehogy. Sosem voltam ennyire maganyos. Jo a munka, belemenekulok. Akkor telik a nap, telik az elet...kozeledik vegre a vege. Annyira nagyon egyedul. Annyira maganyosan...megint egyre betegebben. Mar tudom, hogy sosem lesz vege. Ennek csak a koporsoban van vege...de most nincsenek gondolatok,nincsenek hangok. Most semmi sincsen. Csend van es en zuhanok bele. Mindig melyebbre zuhanok...valojaban szeretnem felvagni az ereimet, vagy legalabb csak vegigvagni magamat, szeretnem nezni, ahogy a meleg ver vegigfolyik a boromon. Soha nem azert vagdostam magam, mert ongyilkos akartam lenni, vagy mert figyelemfelhivas...nem. Amikor ongyilkos akartam lenni, akkor begyogyszereztem magamat vagy abbahagytam az evest. De a kessel mas a viszonyunk. Szeretem. Szeretem az erzest, ahogy a ver vegigfolyik a karomon vagy a combomon, megnyugszok, megnyugtat az erzes es a latvany...amikor fizikailag faj, akkor a lelkemet nem erzem...amikor fizikailag bantom magamat, erzem, hogy meg elek. Legyozom a lelkem fajdalmat. Hatalmas vagasok vannak a combomon, emlekszem rajuk, megfogtam a kest es belevagtam, megnyugodtam.... volt, hogy veszekedtunk Szokevel, orditoztunk, falhoz vagtam egy poharat, szilankokra tort es osszetortem vele, annyira sajnaltam. Szegeny pohar, o nem tehet rola... tonkretettem, elpusztitottam, leultem a szilankok koze, neztem oket, olyan szepek voltak...aztan az egyikkel vegigvagtam magamat, akkor mar nem fajt annyira. A pohar...a szilank segitett nekem. Gyerekkoromban ha eltortem valamit, mindig eltettem a szilankokat, nem volt szivem kidobni... sajnaltam. Kidobod es vege... ma meg mar mindent kidobok, semmihez nem akarok ragaszkodni. Ahogy engem is mindig eldobnak. Mint a poharat....osszetorik es kidobjak...

Valojaban varom, hogy teljen az ido, sotetedjen be vegre es aludhassak. Nem akarok tovabb ebren maradni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.