Ma elmentem setalni...az utam az Opnihoz vezetett, elsetaltam parszor elotte aztan leultem a keriteshez, csak neztem befele, gyonyoru meg mindig...omladozik de gyonyoru. Eszembe jutott a kattant cica...milyen kis aranyosan jatszott a kertben par eve...mar legalabb 5 eve vagy 6... vajon megvan meg a cica? bemenni sajnos nem lehet, orzik, pedig olyan jo lett volna leulni a parkban csak lenni, varni hatha a macsek is felbukkan. Igen, az Opni nem csak egy elmegyogyintezet volt, a remeny is ott lakott...a Nyironek mar nincs meg ez a hangulata, nincs park, nincsenek a vastag falak, amik megvedenek mindentol, az csak egy hider rideg korhaz...de a Lipotmezonek tortenete van, megannyi banatos elet, es az eros falak varkent magasodnak, megvedik a bent levoket. Jo volt ulni a keritesnel, csak neztem befele es ereztem, hogy mindjart elsirom magam. Mar ez sincs, ez a hely sincs, ahova mehetnek. Amiota bezartak nem jartam ott, nem is tudom miert mentem oda, mit kerestem. A Nyugatinal kicsit meginogtam de oda akartam jutni...latni akartam a hazat...a hires Tebolydat. Latni akartam hogy minden viszontagsag ellenere nem torik meg, ugyanolyan csodaszep es hatalmas mint volt. Kimagaslik a parkbol, tekintelyt parancsol es biztonsagot ad. 

Ma kicsit megertettem miert mennek vissza a bolondok...nem azert mert nem tudjak, hogy bezart, nem azert mert az orvost keresik...azt keresik, amit ez az epulet nyujt, a biztonsagot, a vedo kezet, a nyugalmat es a beket. Amit a kapukon kivul nem talalunk. Ahogy ott ultem, az jart meg a fejemben, hogy barcsak megkerhetnem az ort hogy engedjen be, csak egy tiz percre, csak a kertbe, arra a padra, csak elszivni egy cigit. Csak ulni egy kicsit, megpihenni. Mert itt kint nincs hol...barcsak bejuthatnek a falon belulre. Ott nem bantana senki, ott nem kell felni semmitol.

Voltam bent a Nyiroben a zarton, hogy mit csinaltam, az az en dolgom. Van par szep emlekem, de messze nem olyan szep, mint a Lipotmezo...alltunk a tarsalgoban, van ott egy racsos ablak, ott alltam, odajott hozzam egy no, odaallt mellem dohanyozni, egy darabig neman alltunk es neztunk ki a racsokon, mind a ketten fogtuk az egyik kezunkkel, aztan ramnezett es azt mondta, hogy milyen szep az ido es ahogy valaszoltam neki, hogy igen,de azt mondjak esni fog hirtelen megvaltozott minden. Hirtelen mind a ketten ugyanabban a vilagban voltunk, es neztunk kifele a zartosztaly ablakan. Abban a pillanatban nyugalom volt es beke. 

Az egy teljesen masik vilag...de az Opni nem az volt, az Opi egy kulonallo vilagot adott...miert kellett bezarni... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.