Konnyek kozott...

Istenem mennyire nehez, nem is tudom, a betegseg-e ez, vagy tenyleg ennyire kivagyok...azt hiszem a dolgok eldontodtek helyettem. Annyira, annyira nagyon szeretlek. Te miert nem szeretsz... latod, mar nem lesz visszaut, ez az ut, ez most hosszu lesz. Most tenyleg megyek, barcsak kernel, akkor maradnek, akkor visszajonnek...de neked nem szamitok, hiaba szeretlek olyan nagyon. elhagyok mindent s mindenkit. koszones nelkul, ahogy szoktam. talan a faluban kellett volna maradni. akkor nem fajna ennyire. azt mondta Szoke, kegyetlen lehet ez a ketlaki elet, itt hianyzik az, ott hianyzik ez. Megmondjam az igazat? Itt hianyzik az ottani fizetes. Ott hianyzik az Alfold, az otthon. Az en draga ronam, ahova hazaalmodom magamat...eddig forditva volt, most mar tobbet leszek ott, mint itt. Sajnalom, annyira rohadtul faj. en szeretem a hazamat, nem ugy, ahogy most divat, nem, en nem vagyok rasszista, en leszarom az egeszet. Nekem az Alfold hianyzik, a vegtelen rona, a hatar, ahol felnottunk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.