like in this fucking days..without you...

Csak sirnek... csak zokognek, de helyette csendesen haldoklok, hogy ne lasd, nem akarlak ezzel bantani...

Kicsit lefekszem megint, belefekszek a koporsoba, a puha parnara, alszom egy kicsit, csak ugy mint par evvel ezelott, mosolyogva fogok aludni, talan egyszer majd arra jar valaki, aki leul mellem es megfogja a kezem es ujra kilepek a sirombol, talan ujra mosolygok, es talan mi leszunk a vampir par az ejszakaban... de tobbe halando nem kell... te nem talalsz otthonra az en vilagomban, en nem lelelem a helyem a tiedben, de te nagyobb sebet ejtettel rajtam, mint barki mas...

Most hazaterek, ujra megpihenek...talan egyszer megint feltamadok. de most alszok, ujra a fekete foldben. 

Eljottel ertem egy ejszakan, megtevesztettel, szep szavakat mondtal es en mindent elhittem, eljottem a biztonsagot jelento otthonombol, otthagytam azokat akik szerettek, megprobaltam megfelelni neked es a legrosszabb, megszerettelek, a labad ele tettem osszetort lelkemet, mindent eled tettem... a mosolyod eltetett... kozben haldokoltam, mondtam is neked, elerted, hogy az eletem legyel, mindig ezt akartad, hat tessek, itt van...es akkor megfordultam es hatulrol jeges tort doftel amugyis halott lelkembe... osszeestem...es csodalkozva neztem hatra konnyes tekintettel, haldokolva... a szemeimben csak egy kerdes volt...miert? vegigjart a fajdalom es tudtam, tobbe nem kelek fel, csak neztelek...valaszt vartam, ennyit sem kaptam. 

Tancot jartal lelkem darabjain... gunyos mosolyoddal kivegzel nap mint nap... ezert most elmegyek, fekete foldbe fekszek... egyszer felkelek, de a lelkem mar orokke halott lesz, soha tobbet nem hiszek, soha senkit nem engedek ennyire kozel magamhoz... 

 Alyna megint melyen van, Alyna megint haldoklik, volt ket honap, amikor nyugodt voltam, egy percig sem voltam maganyos, pedig mindenki elhagyott.... de olyan helyen voltam, ahol nem voltam egyedul, ahol vigyaztak ram, amikor eljottem onnan, erosebbnek ereztem magam, mint valaha, ujra ereztem magamban az erot, azt hittem eleg erom van szembeszallni az egesz vilaggal es minden rendben lesz... Olyan nyugodt es bekes voltam, mint hosszu evek ota nem.... ket hete tertem vissza. Ket hete visszajottem es azt hittem meggyogyultam... egy hetig el is hittem. Azt hittem minden rendben lesz....de eleg volt ket het, es tul vagyok az elso rohamon, olyan roham, ami meg sosem volt... most nem estem ossze, csak hirtelen nem ment le a levego en meg egyre gorcsosebben probaltam lelegezni, mikorzben zokogtam es duhodten fuldokoltam... mikozben te alltal es lattad a muvedet... mondd el nekem tetszett? mondd el kerlek, elvezted? mondd meg nekem elvezed? Jol esik? Jol esik, hogy ket het kellett neked es megint bekattantam? es haragszol amikor mondom, hogy kezdek szedulni es osszeszorul a torkom? mond el nekem, miert jo latni, hogy tonkreteszel? mondd sosem gondolsz arra, hogy egyszer elemi erovel tor fel belolem a duh es tobbet nem latsz? Igen, tegnap beittam, nem sokat, 3 sort... nem is ihatok tobbet... agressziv leszek. En nem iszok tomenyet, ezert. De a 3 sor eleg volt, hogy kimondhassam azt amire vagyok...hazamenni, lefekudni a sirra... az en Kedvesem sirjara, aki elment tolem 8 eve... az utolso ejszaka ott voltam nala, hozzam szolt utoljara...az en Kedvesem! szeretnek lefekudni a sirjara, akkor nem lennek egyedul, ott mondhatsz amit akarsz... ott nem banthatsz... es utana pisztolyt tenni a szamba... es vege.... de mondok neked valamit.... mar nem vagyok egyedul, van valaki aki fogja a kezemet... aki megved magamtol... 

Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyű. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz!

Latod, most is csak rad gondolok...mosolyogva, mert boldog vagyok...de csak ugy tudok boldog lenni, hogy tudom velem vagy...es orokke egyutt maradunk..

 Igazad van, menekulok... mindig azt teszem, evek ota... bele az ejszakaba, uj varosokba, uj helyekre, el innen, el onnan es sehol sem jo. Masreszt veszettul keresek valamit, valamit ami mar elmult, de keptelen vagyok beletorodni.. Teged kereslek Kedvesem! Azt a pillanatot, amikor ketten ultunk a szobaban... es nem volt kulvilag, nem volt semmi es senki, csak mi ketten es az orok nyugalom, a beke... Ketten nevettunk a vilagon, mert ketten voltunk maga a vilag, nekem te voltal es neked pedig en... hogy mennyire szerettuk egymast, csak mi tudtuk, masoknak mar beteges volt,de nekunk szuksegunk volt egymasra, hogy tuleljuk az eletet...te maradtal, amig tudtal, mert szuksegem volt rad, es en mentem mert tudtam, hogy varsz...ugy ahogy senki soha nem vart, azota sem. 7 eve nelkuled... Mar en is tudom, mi az a fajdalom, amit nem ert senki... amit nem tudok elmondani, mar en is tudom, mi az a buntudat... 

Menned kellett, megnyugodtal...es nincs nap, amikor ne gondolnek rad, amikor ne hianyoznal...neha meg leulok a szobaba, becsukom a szemem es minden atvaltozik, Te ott ulsz mellettem, es megint mi vagyunk a vilag...mi vagyunk a minden, csak mi letezunk. Neha kimegyek Hozzad, leulok melled, tudom, hogy pihensz, tudom, hogy boldog vagy, vegre boldog. Es tudom, hogy egyszer megint egymas mellett ulunk es egyszer megint mi leszunk a vilag. 

Koszonom, hogy ismerhettelek, koszonom, hogy vigyazol ram es koszonom, hogy megmutattad, hogy letezik szeretet es nekem volt benne reszem.